Rólam
Kezdetben főleg büntetőjoggal foglalkoztam, majd idővel egyre több szerződéssel, cégüggyel polgári perrel kerestek meg. Manapság - bár a büntetőjog iránti vonzalom megmaradt – az arányok a civilisztika irányába tolódtak el. Szeretek pereskedni. A tárgyalóterem az ügyvédi munka kiteljesedésének színtere. Igazi versenyhelyzet, rengeteg váratlan fordulat, ahol a pillanat törtrésze alatt kell reagálni, kialakítva a korábbitól részben, egészben eltérő koncepciót.
Az ügyvédi tevékenység, minden általam ismert hivatás közül a legsokszínűbb, legizgalmasabb, és a legtöbb függetlenséget biztosító foglalkozás. A legkülönbözőbb társadalmi helyzetű emberekkel, szélsőséges élethelyezettel találkozhatok nap, mint nap. Minden ügy a saját ügyemmé is válik, minden győzelem ünnep és minden kudarc a saját veszteségem is.
Hitvallásom Eötvös Károlytól származik:
„Ha ártatlannak hittem az üldözöttet: védelmére kelni minden kötelesség közt az első kötelesség. De ha nem hittem volna is ártatlannak: akkor is vigyáznom kellett arra, hogy csak a bíró hozzon Ítéletet, csak a törvény nehezedjék rá s ne a tömeg, ne az indulatos közvélemény. És arra is kellett vigyáznom, hogy csak a bűnöst sújtsa az ítélet s ne azokat is, akik fajának önérzetében s hitének szentségében rokonai.”
(Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége)

